4.Fejezet: Broken

-A-a...-Húzta el a kezemet a hátizsáktól ,amibe néhány ruhát készültem betenni.-Ez kicsi lesz...
-Miért...Hány napra megyek én?!-Fordultam felé.
-Remélem...Nem egyre.-Mosolygott, majd levette fentről a nagy, fekete, gurulós bőröndömet.-Na ez már jó lesz.-Bólintott, majd kiment, számomra láthatatlanul, maga után húzva a bőröndöt, amit az ágyra tett és felnyitott.-Na...Ebbe pakolj bele annyi cuccot, amennyi csak bele fér.És persze azt ami kell.Oké?
-O...ké...-Bólintottam lassan, majd kinyitottam a szekrényem ajtaját, kikaptam a pólóimat, betettem, majd a farmerokat, pulcsikat.Aztán jött a fiók.Fehérneműk, zoknik.Végül pedig a cipőimet kaptam ki és bele gyömöszöltem őket.
-Még a fontosabb cuccokat és mehetünk...Ha gondolod.-Mondtam, majd kimentem a fürdőmbe.Fogkefe, hajvasaló, hajgumik, hajcsattok.Az ékszereim, parfümök, tisztasági cuccok és kész is!
-Na...Ezzel megvolnánk.-Húztam be a cipzárt, mikor bepakoltam mindent.
-Oké...-Bólintott, majd elvette tőlem a nehéz bőröndöt és kimentünk a kocsihoz.
-Amúgy...Tök olyan érzésem van, mintha össze költöznénk.-Mosolyogtam rá, mikor már a kocsiban ültünk.
-Olyasmi...-Vont vállat, majd elindultunk.
***
Tíz perc múlva vissza értünk a birtokra.
Egy komornyik jött ki elénk.
-Chars!Ezt kérem vigye fel az én szobámba...-Nyújtotta át a bőröndöt a férfinek Derek.
-Igen is, Masen Úrfi.-Vette el, majd fejet hajtva bement.
Derek átkarolta a derekamat és elindult velem egy erdei ösvény felé...
-Hova megyünk?-Kérdeztem.
-Hát ahova megbeszéltük, a lovakhoz.-Mondta.
-Hát...Ilyen ruhába nemigen tudok majd lovagolni, de oké.-Bólogattam.
-Majd megoldjuk...Maximum átöltözöl az istállóban, a szobában...Van ott szerintem a te méretedben is cucc.-Mondta.
Majd hirtelen megtorpantam.
-Mi az, kicsim?-Kérdezte meglepetten.
-Charlotte...A cicámmal mi lesz?!-Kérdeztem.-Ott maradt nálam.
-Elküldöm érte a cselédlányt.-Vont vállat, majd elővette a mobilját és tárcsázott egy számot.-Szervusz, Emma!...Igen...Igen...El kéne menni Anna cicájáért.Igen...Kulcs a portán van.Rendben, köszönöm.-Mondta, majd kinyomta.
-Estére már a neki kikészített kicsi ágyikójában fog aludni.-Mosolygott rám.
-Köszönöm.-Mosolyogtam rá, majd megpillantottam egy nagy épületet előttünk, az ösvény végében.
-Nos...Ez az istállónk.-Mosolygott rám Derek, majd elindultunk befelé.
Ahogy kinyílt az ajtó, megcsapott a lovak, a széna illata és elkábultam...Végre!
-Hú...De rég voltam már ilyen helyen...-Mosolyodtam el, majd Derek elindult, hogy "bemutassa" a lovakat.
Az istállóban összesen huszonhat ló volt.Közülük, akik kedvesen odajöttek hozzám...Nos...Akik az emlékezetemben maradtak az négy gyönyörű paci...
Pinto, a barna-fehér flotos Amerikai Paint Horse.Priscilla a fehér angol telivér.Derek lova, Fantom, a fekete Arab Telivér és végül még egy fekete ló, akit első pillanatra megkedveltem.Ő is Arab mén volt.Derek látta, hogy milyen szoros kapcsolatba kerültem rögtön az állattal, majd úgy döntött, hogy az enyém...Úgyhogy már van egy lovam, akit úgy hívnak, hogy Broken.
A lovász felnyergelte Fantomot és Broken-t, én elmentem átöltözni, majd Derek is.
Aztán megindultunk az erdőben...
-És...Amúgy...Mióta lovagolsz?-Kérdezte, mikor egy erdei ösvényen egymás mellett ügettünk.
-Hát...Mikor az intézetben voltam, hat éves koromtól fogva minden hétfőn-szerdán-pénteken edzésem volt.Aztán...Tíz évesen voltam az első versenyemen és...Ez így ment tovább.De már vagy egy éve nem ültem lovon.És Te?-Pillantottam rá.
-Hát...Meg fogsz lepődni, de...Már ötszázhetvenhat éve.-Vigyorgott.
-Úr isten...-Tátottam el a számat.-Hány éves vagy te?!
-1648 éves.-Felelte.
-Inkább nem szólok semmit...-Hajtottam le a fejem.-Hé...Egy versenyt?-Tereltem el a témát.
-Nem ismered a terepet...-Mosolyodott el.-De úgy is mögöttem maradsz!-Tette hozzá gyorsan, majd galoppra fogta Fantomot, aztán én is Brokent, s már vágtattunk is.

3.Fejezet: Mrs. Masen?!

Egy cselédlány ruhába öltözött középkorú nő állt előttem...
-Jó napot, kisasszony!-Mosolygott rám.-Magával beszéltem telefonon?-Kérdezte.
-Igen.-Bólintottam.
-Jöjjön csak be, Masen úrfi jelenleg nincs itthon, de akármelyik percben befuthat...Ha gondolja várja meg a nappaliban.Addig is hozhatok egy kávét, vagy esetleg teát?-Kérdezte kedvesen.
-Igen, köszönöm...Egy kávét elfogadnék.-Bólintottam.
-Rendben...Üljön csak le oda...-Intett egy boltív felé, ahova bementem és egy nappali várt rám.Leültem a kanapéra, a cselédlány elment...
Néhány perc múlva visszatért egy kávéscsészével a kezében, s odaadta nekem.
-Köszönöm.-Biccentettem.Majd lassan iszogatni kezdtem...
Már tíz perce ültem a nappaliban, mikor nyílt a bejárati ajtó...
-Uram, látogatója van.A nappaliban várja önt.-Hallottam meg a cselédlány hangját.
-Rendben, köszönöm.-Hallottam meg végre az Ő hangját is, majd lépteket hallottam közeledni...
-Anna!!!-Torpant meg, mikor meglátott.Majd előttem termett és a karomnál fogva felrángatott.
Behúzott egy szobába, ami-gondolom-könyvtár volt...
Bezárta magunk mögött az ajtót.
-Mit keresel itt?!Hogy találtál ide?!-Kérdezte ingerülten.
-Ezt nálam hagytad.-Vágtam az asztalra a kártyáját.-És ezt is.-Vettem elő az ingét a táskámból, majd a székbe dobtam.-És...-Ültem fel az asztalra.-Magyarázatot várok...
-Már megmondtam.-Lépett elém.-Idővel majd rájössz mindenre.-Támasztotta ki kezeivel magát az én két oldalamon.Majd rám pillantott.
-Ha csak ezért jöttél...-Mondta.
-Plusz hiányoztál is...-Nyeltem nagyot, majd kezemet a nyakára tettem, másikkal meg végig simítottam a karján.
Közelebb hajolt hozzám és megcsókoltam...Ismét...
Aztán hirtelen felkapott és már a falnak nyomva álltam...Keze a nyakamat szorította...
-Miért teszed ezt velem?!-Kérdezte.-Csak megnehezíted a dolgomat...Nem leszek képes kilépni az életedből...Nem tudlak majd elhagyni!-Mondta, majd elengedte a torkomat, én meg köhögve estem a földre...Hátrébb lépett és leguggolt hozzám.-Ne haragudj...-Állított fel.-Csak...
-Semmi baj...-Csitítottam.-Nem haragszom...Csak...Össze vagyok zavarodva és...És...Nem értek semmit...-Sóhajtottam.-A bőröd jéghideg, erős és gyors vagy.Ha ideges vagy a szemeid feketék...Mi vagy te, Derek?!-Néztem a szemébe.-És most válaszolj is normálisan!
-Ha elmondanám...Nem hinnéd el, plusz...Félnél tőlem.-Sóhajtott.
-Nem a félős fajtából vagyok...-Mosolyodtam el.-Derek...Tőled sosem tudnék félni.-Léptem elé majd megöleltem.-Elraboltad a szívem...Nem tudom hogy.Egyetlen éjszaka alatt, de ilyenre még senki nem volt képes...-Suttogtam a fülébe.Majd hátrébb léptem.-Ha kell...Ölj meg. Nem érdekel.-Mondtam.
-Eszembe sincs megölni.-Sóhajtott.-Sajnos...-Mosolyodott el.
-És...Van még itt valami...-Húzódott keserű mosolyra a szám.-Mostantól nekem nem kell egy éjszakás kaland...-Sóhajtottam.
-Hm...-Kuncogott.
-Hát jó...Ha nem hát nem.-Mosolyogtam rá.-Nem muszáj elmondanod, de csak hogy tudd: Rám számíthatsz; bízhatsz bennem.
-Kösz...-Ölelt át.
-Most pedig megyek...-Léptem hátrébb.
-Máris?!-Került elém egy szempillantás alatt.
-Hát...Meg kell etetnem a macskámat, de ha gondolod...Eljöhetsz Te is.-Vontam vállat.
-Neked van macskád?-Kérdezte, mire bólintottam.
-Fehér perzsa.Charlotte-nak hívják.-Mondtam.
-Oké...-Karolta át a derekamat.-Menjünk.
Majd elindultunk ki...
Mikor az előszobán mentünk át egy ledöbbent cselédlánnyal találtuk szemben magunkat...
-Melanie!Anna mostantól a ház úrnője...A barátnőm.-Mosolygott rám Derek.
-Anna?!-Vonta fel a szemöldökét a nő.-Nem Jas...
-Nem, nem Jasmine Brokers-nek hívnak...Csak tudtam, ha álnevet használok több esélyem van bejutni...Szóval...Anna vagyok...És nyugodtan tegezzen, mert nem kell itt a kisasszonyozás.-Mosolyogtam a nőre.
-Én pedig Melanie vagyok, kisa...Anna...-Mosolygott.
-Majd jövök...Vagy...Jövünk, Melanie...-Mondta Derek, majd kimentünk...
Beültünk a kocsimba és indultunk...
-Ezt...Komolyan mondtad?-Kérdeztem néhány perc csend után.-A...barátnőd vagyok?
-Hát...Csak ha te is...Úgy gondolod, hogy...Szóval...-Vett nagy levegőt.-Lehet, hogy ez elhamarkodottan fog hangzani, de...Én...Szeretlek.-Mosolygott félénken.
Nem válaszoltam, csak egy puszit adtam az arcára.
-Több választ is adnék, de...Most a vezetésre kell figyelnem.-Néztem az útra.-Majd nálam...
-Oké...Már alig várom.-Vigyorgott, majd hátra dőlt.
Mikor elértünk a tömbházhoz, ahol értem kiszálltunk és bementünk...
-Várom a válaszokat.-Csukta be magunk után a lakásom ajtaját Derek.
-Először is...-Léptem elé.-Szeretlek...-Majd megcsókoltam.-De...-Léptem hátrébb.-Elég érdekes kapcsolatunk lenne, ha nem tudnánk egymásról semmit.Nem gondolod?-Ültem le a kanapéra, a nappaliban.
-De...-Termett mellettem, majd leült.-Mesélj magadról valamit...
-Hát...Nem valami színes és izgalmas az élettörténetem...-Sóhajtottam.-A szüleim még csecsemő koromban leadtak egy intézetbe és ott nőttem fel...Tizenhat évesen már szöktem esténként, mentem bulizni meg minden...Cigiztem meg füveztem...De már egyiket sem.Esetleg a cigi, ha nagyon ideges vagyok...Aztán...Tizennyolc évesen kikerültem onnan, közben kiderült, hogy a szülők elpatkoltak tíz éves koromban és egy csomó pénzt örököltem...Pff...Abból van a lakásom, a kocsim és...Persze a shopping...-Mosolyodtam el.-Kedvenc kajám a...Öhm...Nem jut eszembe konkrétan semmi, de imádom az édességeket.-Sóhajtottam.-Kedvenc állatom a ló, kutya, tigris, cica, farkas...-A farkas szó hallatán elhúzta a száját.-Imádom az ilyen fantasy dolgokat...Mint például vérfarkasok, vámpírok...-Itt felcsillant a szeme és feljebb húzódott a kanapén.-De sajnos tudom, hogy nem léteznek...Ennyi lennék én.Most te jössz!
-Hát...Az anyám agysebész, az apám meg üzletember...De nemigen tartjuk a kapcsolatot.Esetleg anyámmal ha rájön az öt perc...De akkor is ilyen sablon dolgokat beszélünk...Nem tudják, hogy valójában...Mi is vagyok.-Nyelt nagyot.-Most valahol Bora Bora-n lehetnek...Tesóm nincs...Meghalt még kiskoromban egy autóbalesetben.Kedvenc kaja nincs, kedvenc elfoglaltság a bulizás, zene, gitározás, autók és motorok...Ja és szoktam lovagolni is, úgyhogy ha visszamegyünk hozzánk megmutatom az istállót.Ennyi lenne.
-Részvétem a testvéred miatt.-Mondtam.-És...Van istállód?!Az szuper!Nekem sosem lehetett...-Húztam el a számat.
-Na majd kapsz egy gyönyörű lovat...-Karolta át a vállamat.-Szeretlek...
-Én is...-Mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
És ez tényleg így volt...Nem tudom, hogy, de szerettem...Már egy nap alatt is...

2.Fejezet: Veszélyes kívánságok

Amint becsuktam magunk mögött az ajtót Derek hozzá nyomott és megcsókolt.Vad volt és szenvedélyes.Nem tétlenkedtem.Megragadtam a fekete inget, ami-a már ledobott-bőrdzseki alatt volt és kigomboltam.Ő is levette a pólómat és felemelt.
-Balra...-Nyögtem két levegővétel között, hogy bejussunk a hálószobámba. Beértünk a szobába, ami lila volt.Az ágyamra fektetett és folytattuk amit elkezdtünk...


***


-Most azt mondom, kár, hogy ez csak egy éjszakás volt...-Sóhajtottam, már a párnák közt, egymás mellett fekve.
-Örülök, hogy így látod...-Mosolyodott el.
-Amúgy...Megtudhatnám a teljes neved?-Könyököltem fel.
-Derek...-Mondta.
-És vezetéknév?-Pillantottam rá.
-Masen.-Mondta.-És...A te teljes neved?
-Annabell...Annabell Philips.-Mondtam. Erre Ő megmerevedett, majd egy pillanat alatt a szoba másik végében lévő kanapén ült...Maga elé bámulva.
-Most...Most mi van?!-Kérdeztem, majd a takarót magam köré tekerve felálltam és elé léptem.
-Menj hátrébb.-Morogta.
Majd rám pillantott, én meg halkan sikoltottam.Szemei feketék voltak, s alatta kidudorodtak az erek.
Felállt...
-Nem ölhetlek meg...-Suttogta, majd megfordult és az erkély felé ment...
-Várj!!!-Siettem utána, majd megragadtam a vállánál fogva.
Szemei már normális, kékeszöld színben voltak...
-Mi vagy Te?!-Suttogtam, majd a szemébe néztem.
-Egy kis idő és egy kis gondolkodás után rá fogsz jönni...-Simított végig az arcomon.Majd a nyakamhoz hajolt...És egy csókot nyomott rá.-Meg kéne, hogy öljelek...De képtelen vagyok rá...-Suttogta.
-Derek...-Toltam el magamtól.-Kérlek...-Kezdtem bele, de elhallgattatott és közbe vágott.
-Ne kérd, hogy ne menjek el...Ne nehezítsd meg a dolgom.-Mondta.-Ha maradnék veszélyben lennél...Isten Veled, Anna...Soha többé nem fogsz látni...-Kiment az erkélyre, s amire már én is kiértem már sehol nem volt...
Visszamentem a szobába és leültem az ágyam szélére...Az ing!-Jutott eszembe, majd kirohantam az előszobába, hol felvettem a földön heverő fekete inget...
Az Ő illata volt...Imádtam...Ledobtam a takarót és felvettem az inget...
Az órára pillantottam: 04:43.
Már úgy sem tudtam volna aludni...Elmentem lezuhanyozni, majd csak a fekete inget és persze bugyit vettem magamra...Úgy sem készültem sehova sem menni ma.
Leültem a konyhába...A felkelő nap sugarai bevilágítottak a fal méretű ablakon, ami a nappaliban volt...
Charlotte pedig felugrott a pultra s rám nézett...
-Szia...-Simogattam meg.-Mi újság, kiscicám?-Mosolyodtam el halványan.
***
Az egész napot az ágyban töltöttem...Nagyon rossz kedvem volt...
Épp kimentem a konyhába, mikor a földön felfedeztem egy kicsi kártyát...Felettem...
"Masen Rezidencia
0666/649-2573"
Egyből jókedvem lett.De aztán gondolkodni kezdtem...Ha most felhívnám azt hinné, hogy...Zaklatom...De meg kell tudnom, hogy mi ő... 
A mobilom után nyúltam és bementem a szobámba...Leültem az ágyra és beütöttem a számot...
-...73...-Motyogtam, majd a hívás gombot nyomtam meg és vártam...
-Halló, Masen Rezidencia!-Szólt bele egy idősebb női hang.
-Jó napot kívánok...Öhm...A nevem Jasmine Brokers. A Rezidencia címét szeretném lekérni, hogy oda tudjak menni...Mert...Beszélnem kell...Derek Masen-nel...-Mondtam.Uhf...Hazudok, mint a vízfolyás...
-Hát...Nem tudom, hogy megadhatom-e a címet, de...101-es útleágazás, balra, Reasen Street. Egy nagy, betonfalas villa...-Mondta.-Csak ennyit mondhatok, kisasszony...
Mielőtt megköszönhettem volna, lecsapta...
-Remek...-Mosolyodtam el, majd leírtam a címet egy papírra.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni, rendbe tenni magam...

Kisminkelve, hajamat kivasalva léptem ki a fürdőből, hogy felöltözzek. Egy sárga pántos blúzt, egy farmert és egy magassarkút vettem fel.
Kedvenc gyűrűm az ujjamra, parfüm és kész. Felkaptam a táskámat és rohantam le a kocsimhoz...
Beültem és elmentem a megadott címre...
Az agyam csak pörgött...Bemenjek, most komolyan?! Bemegyek, Derek ledöbben, aztán még a végén tényleg kinyír!
Bemegyek!...Nem...Nem megyek be...Ó ha már idáig eljöttem csak nem fordulok vissza! 
-Bemegyek és kész!-Döntöttem el, majd befordultam az utcába amit megadtak...
Végig mentem az utcán...A legvégén, középen egy nagy, kovácsoltvas kapu várt...
A kapuhoz gurultam...
-Jó napot!-Szólt hozzám egy férfi hang a kapu beszélőjénél.-Be van jelentve?
-Jó napot!Igen, be vagyok.-Feleltem.
Erre a kapu kinyílt én meg bementem...

A szám is tátva maradt a hófehérre meszelt, gyönyörű villától...
Megálltam a ház előtt és kiszálltam a kocsiból...
Majd nagy levegőt véve megindultam az ajtó felé...
Elé érve kopogásra emeltem a kezem, mikor kinyílt az ajtó...

1.Fejezet: Party Est

-Mit vegyek fel?!-Kérdeztem a cicámtól, Charlotte-tól immár sokadszorra.

Aztán a szemem megakadt a türkiz pántosomon, a farmeromom és a kék Converse cipőmön. Oké. Ez megvan!
Felöltözve megcsináltam a sminkem és kivasaltam a hajam. Aztán felkapva néhány kiegészítőt és a fekete Donna Karan táskámat leléptem otthonról és belevesztem a sötét éjszakába...
Különös lány vagyok. Igen, ezt belátom. Hiszen ki az a tizenkilenc éves csaj aki egyedül megy bulizni?! Már persze rajtam kívül.
Végül is az nem éppen bulizásnak nevezhető az, ha egy bárba benézek egy-két koktélra, miközben egy-két pasit lesek...Oké. Ezt ismét megdumáltam magammal...Szép volt Anna!
Mielőtt még az őrültség Level2-re léptem volna kimentem a lépcsőházból az utcára vezető ajtón, majd elindultam a város felé...
***
Egy elhagyatott sikátor előtt mentem el, mikor lila fények és hangos zene ütötte meg a fülem...
Bemenjek?Ne menjek?-Kérdeztem magamtól, majd gondolva egyet elindultam arra...-Végül is...Mit veszthetnék?!
Mikor a bejárathoz értem két melák állt előttem...Majd az egyik bólintott és odébb állva beengedett, s lementem a lefelé vezető lépcsőn, miközben csak egyre tudtam gondolni: "A pokolba tartok..."
Fullasztó meleg volt lent, ami keveredett a parfüm, pia és dohányfüst szagával...
Néhány srác fütyülgetett nekem, meg megpróbáltak fűzni, de nem adom én olyan könnyen magam!
Leültem a pulthoz.
-Egy **Pink Rumot** kérek.-Adtam le a rendelést.
A kedvenc koktélomat néhány perc múlva ki is kaptam, majd szürcsölgetve megfordultam, hogy rálássak a többi emberre...
Szemem megakadt egy sarokban egyedül ülő alakon, aki akkor felém pillantott...
Vissza fordultam, megittam az italomat majd szóltam a pincérnek.
-Két **Kamikaze** lesz.-Mondtam, majd az összeget kifizetve, az italokat megkapva felálltam és elindultam hátra, hogy megismerkedjek valakivel...
-Hello...-Köszöntem mikor odaültem az ismeretlenhez.-Nem baj, hogy ide jöttem?-Válaszként csak egy fejrázást kaptam.-Anna vagyok.
-Derek.-Szólalt meg most először. Kellemes hangja volt...
-Nos...Ezt neked hoztam.-Toltam elé az egyik Kamikaze-t.
-Kösz...-Pillantott fel, majd koccintva lehajtottuk az erős italt.
-És...Hogy-hogy egyedül vagy itt?-Kérdeztem enyhén becseccsintve.
-Én is kérdezhetném ugyanezt...A magad fajta dögös csajok nem szoktak egyedül mászkálni...Hol a pasid?-Dőlt hátra.
-Nekem nincs olyanom.-Mondtam halkan.-De...Azért a magad fajta szépfiúk sem járnak nők nélkül...Hol a csajod?-Kérdeztem vissza.
-Nem nagyon volt olyan lány...Aki egy hétnél tovább bírta volna mellettem...-Húzódott félmosolyra a szája.-Elég...Kibírhatatlan vagyok. Így hát...Maradnak a kalandok...
-Nekem nem úgy tűnsz, mint aki kibírhatatlan.-Mosolyogtam rá.-És...Én is az egy-vagy két éjszakás kalandokat kedvelem...-Álltam fel.-Én megyek...
-Egyedül?!-Állt fel Ő is.-Ugyan...Nem hagyhatom, hogy egy ilyen csinos, enyhén részeg lány egyedül menjen haza...Még a végén bajod esne...-Mondta.-Haza kísérlek.
-És nálam is maradsz éjszakára?-Kérdeztem kihívó mosollyal.-Nehogy valami pszichopata állat betörjön a lakásomba és bántson...-Mondtam gyorsan.
-Ó hát persze...-Lépett mellém, majd átkarolva a derekamat elindultunk kifelé...
Már a városból tartottunk a lakásom felé...
-És...Mit csináljunk nálad?-Kérdezte Derek.
-Hm...Monopoly?!-Kérdeztem, majd felnevettem.
-Nekem más terveim voltak...De a Monopoly is jöhet...Majd...-Állt meg.
-Más tervek?...Most, hogy mondod...De azt inkább a lakásomon.-Indultam meg ismét.
Aztán megpillantottam a tömbházat, amiben laktam, majd beírva a kódot, kinyílt az ajtó, mi meg felmentünk.
Csak akkor még nem tudtam mi vár rám a kaland végére...

Előszó

Láttam rólad egy képet

Lógni egy üres előcsarnokban

Hallottam egy hangot, amit ismertem

És nem tudtam tovább menni

Ez visszarepített mindennek a végéhez

Megízleltem 

Megízleltem a könnyeimet

újra

Kint esik az eső

De egy csepp sem hullik rám

Sikítok az ég felé, de egy hang sem

Hagyja el az ajkaimat

Olyan, mintha még érezni sem tudnék

Miután megérintettél

Nem alszom, de nem vagyok ébren

Miután szerettél

Nem tudom ezt megfordítani



Belerohanok a falakba, amiket nem tudok

lerombolni

Azt mondom, csak kóválygok körbe-körbe

Tágra nyílt szemeimmel miattad

Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Engedj ki ebből az álomból

Akárhová megyek

Egy újabb emléket látok

És az összes hely, amit egykor ismertünk

Itt van, hogy kísértsen

Sétálok körbe-körbe és elveszettnek és elhagyatottnak érzem magam

Te vagy minden, amit akarok

De te nem akarsz engem

Nem tudom ezt megfordítani

Belerohanok a falakba, amiket nem tudok

lerombolni

Azt mondom, csak kóválygok körbe-körbe

Tágra nyílt szemeimmel miattad


Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Engedj ki ebből az álomból, álomból

Engedj ki ebből az álomból

Nem tudom ezt megfordítani

Belerohanok a falakba, amiket nem tudok

lerombolni

Azt mondom, csak kóválygok körbe-körbe

Tágra nyílt szemeimmel miattad

Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Engedj ki ebből az álomból...

***

A tizenkilenc éves Annabell Philips egy átlagos lány, nem éppen átlagos múlttal.Szülei intézetbe adták még csecsemő korában és nem tudott semmit sem magáról...És ez volt a baj. Nem tudta milyen képességei vannak. Anna látnok.Álmain keresztül a jövőt látja.S ezekre a különleges képességekre fáj a foga mindenkinek...Közöttük egy veszélyes vámpír fickónak is, aki meg akarja ölni a lányt, de néhány dolog, konkrétan egy fontos dolog, a szerelem közbeszól.

Vajon egy ösztönlény az eszére, vagy a szívére hallgat majd?!