-A-a...-Húzta el a kezemet a hátizsáktól ,amibe néhány ruhát készültem betenni.-Ez kicsi lesz...
-Miért...Hány napra megyek én?!-Fordultam felé.
-Remélem...Nem egyre.-Mosolygott, majd levette fentről a nagy, fekete, gurulós bőröndömet.-Na ez már jó lesz.-Bólintott, majd kiment, számomra láthatatlanul, maga után húzva a bőröndöt, amit az ágyra tett és felnyitott.-Na...Ebbe pakolj bele annyi cuccot, amennyi csak bele fér.És persze azt ami kell.Oké?
-O...ké...-Bólintottam lassan, majd kinyitottam a szekrényem ajtaját, kikaptam a pólóimat, betettem, majd a farmerokat, pulcsikat.Aztán jött a fiók.Fehérneműk, zoknik.Végül pedig a cipőimet kaptam ki és bele gyömöszöltem őket.
-Még a fontosabb cuccokat és mehetünk...Ha gondolod.-Mondtam, majd kimentem a fürdőmbe.Fogkefe, hajvasaló, hajgumik, hajcsattok.Az ékszereim, parfümök, tisztasági cuccok és kész is!
-Na...Ezzel megvolnánk.-Húztam be a cipzárt, mikor bepakoltam mindent.
-Oké...-Bólintott, majd elvette tőlem a nehéz bőröndöt és kimentünk a kocsihoz.
-Amúgy...Tök olyan érzésem van, mintha össze költöznénk.-Mosolyogtam rá, mikor már a kocsiban ültünk.
-Olyasmi...-Vont vállat, majd elindultunk.
***
Tíz perc múlva vissza értünk a birtokra.
Egy komornyik jött ki elénk.
-Chars!Ezt kérem vigye fel az én szobámba...-Nyújtotta át a bőröndöt a férfinek Derek.
-Igen is, Masen Úrfi.-Vette el, majd fejet hajtva bement.
Derek átkarolta a derekamat és elindult velem egy erdei ösvény felé...
-Hova megyünk?-Kérdeztem.
-Hát ahova megbeszéltük, a lovakhoz.-Mondta.
-Hát...Ilyen ruhába nemigen tudok majd lovagolni, de oké.-Bólogattam.
-Majd megoldjuk...Maximum átöltözöl az istállóban, a szobában...Van ott szerintem a te méretedben is cucc.-Mondta.
Majd hirtelen megtorpantam.
-Mi az, kicsim?-Kérdezte meglepetten.
-Charlotte...A cicámmal mi lesz?!-Kérdeztem.-Ott maradt nálam.
-Elküldöm érte a cselédlányt.-Vont vállat, majd elővette a mobilját és tárcsázott egy számot.-Szervusz, Emma!...Igen...Igen...El kéne menni Anna cicájáért.Igen...Kulcs a portán van.Rendben, köszönöm.-Mondta, majd kinyomta.
-Estére már a neki kikészített kicsi ágyikójában fog aludni.-Mosolygott rám.
-Köszönöm.-Mosolyogtam rá, majd megpillantottam egy nagy épületet előttünk, az ösvény végében.
-Nos...Ez az istállónk.-Mosolygott rám Derek, majd elindultunk befelé.
Ahogy kinyílt az ajtó, megcsapott a lovak, a széna illata és elkábultam...Végre!
-Hú...De rég voltam már ilyen helyen...-Mosolyodtam el, majd Derek elindult, hogy "bemutassa" a lovakat.
Az istállóban összesen huszonhat ló volt.Közülük, akik kedvesen odajöttek hozzám...Nos...Akik az emlékezetemben maradtak az négy gyönyörű paci...
Pinto, a barna-fehér flotos Amerikai Paint Horse.Priscilla a fehér angol telivér.Derek lova, Fantom, a fekete Arab Telivér és végül még egy fekete ló, akit első pillanatra megkedveltem.Ő is Arab mén volt.Derek látta, hogy milyen szoros kapcsolatba kerültem rögtön az állattal, majd úgy döntött, hogy az enyém...Úgyhogy már van egy lovam, akit úgy hívnak, hogy Broken.
A lovász felnyergelte Fantomot és Broken-t, én elmentem átöltözni, majd Derek is.
Aztán megindultunk az erdőben...
-És...Amúgy...Mióta lovagolsz?-Kérdezte, mikor egy erdei ösvényen egymás mellett ügettünk.
-Hát...Mikor az intézetben voltam, hat éves koromtól fogva minden hétfőn-szerdán-pénteken edzésem volt.Aztán...Tíz évesen voltam az első versenyemen és...Ez így ment tovább.De már vagy egy éve nem ültem lovon.És Te?-Pillantottam rá.
-Hát...Meg fogsz lepődni, de...Már ötszázhetvenhat éve.-Vigyorgott.
-Úr isten...-Tátottam el a számat.-Hány éves vagy te?!
-1648 éves.-Felelte.
-Inkább nem szólok semmit...-Hajtottam le a fejem.-Hé...Egy versenyt?-Tereltem el a témát.
-Nem ismered a terepet...-Mosolyodott el.-De úgy is mögöttem maradsz!-Tette hozzá gyorsan, majd galoppra fogta Fantomot, aztán én is Brokent, s már vágtattunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése