Egy cselédlány ruhába öltözött középkorú nő állt előttem...
-Jó napot, kisasszony!-Mosolygott rám.-Magával beszéltem telefonon?-Kérdezte.
-Igen.-Bólintottam.
-Jöjjön csak be, Masen úrfi jelenleg nincs itthon, de akármelyik percben befuthat...Ha gondolja várja meg a nappaliban.Addig is hozhatok egy kávét, vagy esetleg teát?-Kérdezte kedvesen.
-Igen, köszönöm...Egy kávét elfogadnék.-Bólintottam.
-Rendben...Üljön csak le oda...-Intett egy boltív felé, ahova bementem és egy nappali várt rám.Leültem a kanapéra, a cselédlány elment...
Néhány perc múlva visszatért egy kávéscsészével a kezében, s odaadta nekem.
-Köszönöm.-Biccentettem.Majd lassan iszogatni kezdtem...
Már tíz perce ültem a nappaliban, mikor nyílt a bejárati ajtó...
-Uram, látogatója van.A nappaliban várja önt.-Hallottam meg a cselédlány hangját.
-Rendben, köszönöm.-Hallottam meg végre az Ő hangját is, majd lépteket hallottam közeledni...
-Anna!!!-Torpant meg, mikor meglátott.Majd előttem termett és a karomnál fogva felrángatott.
Behúzott egy szobába, ami-gondolom-könyvtár volt...
Bezárta magunk mögött az ajtót.
-Mit keresel itt?!Hogy találtál ide?!-Kérdezte ingerülten.
-Ezt nálam hagytad.-Vágtam az asztalra a kártyáját.-És ezt is.-Vettem elő az ingét a táskámból, majd a székbe dobtam.-És...-Ültem fel az asztalra.-Magyarázatot várok...
-Már megmondtam.-Lépett elém.-Idővel majd rájössz mindenre.-Támasztotta ki kezeivel magát az én két oldalamon.Majd rám pillantott.
-Ha csak ezért jöttél...-Mondta.
-Plusz hiányoztál is...-Nyeltem nagyot, majd kezemet a nyakára tettem, másikkal meg végig simítottam a karján.
Közelebb hajolt hozzám és megcsókoltam...Ismét...
Aztán hirtelen felkapott és már a falnak nyomva álltam...Keze a nyakamat szorította...
-Miért teszed ezt velem?!-Kérdezte.-Csak megnehezíted a dolgomat...Nem leszek képes kilépni az életedből...Nem tudlak majd elhagyni!-Mondta, majd elengedte a torkomat, én meg köhögve estem a földre...Hátrébb lépett és leguggolt hozzám.-Ne haragudj...-Állított fel.-Csak...
-Semmi baj...-Csitítottam.-Nem haragszom...Csak...Össze vagyok zavarodva és...És...Nem értek semmit...-Sóhajtottam.-A bőröd jéghideg, erős és gyors vagy.Ha ideges vagy a szemeid feketék...Mi vagy te, Derek?!-Néztem a szemébe.-És most válaszolj is normálisan!
-Ha elmondanám...Nem hinnéd el, plusz...Félnél tőlem.-Sóhajtott.
-Nem a félős fajtából vagyok...-Mosolyodtam el.-Derek...Tőled sosem tudnék félni.-Léptem elé majd megöleltem.-Elraboltad a szívem...Nem tudom hogy.Egyetlen éjszaka alatt, de ilyenre még senki nem volt képes...-Suttogtam a fülébe.Majd hátrébb léptem.-Ha kell...Ölj meg. Nem érdekel.-Mondtam.
-Eszembe sincs megölni.-Sóhajtott.-Sajnos...-Mosolyodott el.
-És...Van még itt valami...-Húzódott keserű mosolyra a szám.-Mostantól nekem nem kell egy éjszakás kaland...-Sóhajtottam.
-Hm...-Kuncogott.
-Hát jó...Ha nem hát nem.-Mosolyogtam rá.-Nem muszáj elmondanod, de csak hogy tudd: Rám számíthatsz; bízhatsz bennem.
-Kösz...-Ölelt át.
-Most pedig megyek...-Léptem hátrébb.
-Máris?!-Került elém egy szempillantás alatt.
-Hát...Meg kell etetnem a macskámat, de ha gondolod...Eljöhetsz Te is.-Vontam vállat.
-Neked van macskád?-Kérdezte, mire bólintottam.
-Fehér perzsa.Charlotte-nak hívják.-Mondtam.
-Oké...-Karolta át a derekamat.-Menjünk.
Majd elindultunk ki...
Mikor az előszobán mentünk át egy ledöbbent cselédlánnyal találtuk szemben magunkat...
-Melanie!Anna mostantól a ház úrnője...A barátnőm.-Mosolygott rám Derek.
-Anna?!-Vonta fel a szemöldökét a nő.-Nem Jas...
-Nem, nem Jasmine Brokers-nek hívnak...Csak tudtam, ha álnevet használok több esélyem van bejutni...Szóval...Anna vagyok...És nyugodtan tegezzen, mert nem kell itt a kisasszonyozás.-Mosolyogtam a nőre.
-Én pedig Melanie vagyok, kisa...Anna...-Mosolygott.
-Majd jövök...Vagy...Jövünk, Melanie...-Mondta Derek, majd kimentünk...
Beültünk a kocsimba és indultunk...
-Ezt...Komolyan mondtad?-Kérdeztem néhány perc csend után.-A...barátnőd vagyok?
-Hát...Csak ha te is...Úgy gondolod, hogy...Szóval...-Vett nagy levegőt.-Lehet, hogy ez elhamarkodottan fog hangzani, de...Én...Szeretlek.-Mosolygott félénken.
Nem válaszoltam, csak egy puszit adtam az arcára.
-Több választ is adnék, de...Most a vezetésre kell figyelnem.-Néztem az útra.-Majd nálam...
-Oké...Már alig várom.-Vigyorgott, majd hátra dőlt.
Mikor elértünk a tömbházhoz, ahol értem kiszálltunk és bementünk...
-Várom a válaszokat.-Csukta be magunk után a lakásom ajtaját Derek.
-Először is...-Léptem elé.-Szeretlek...-Majd megcsókoltam.-De...-Léptem hátrébb.-Elég érdekes kapcsolatunk lenne, ha nem tudnánk egymásról semmit.Nem gondolod?-Ültem le a kanapéra, a nappaliban.
-De...-Termett mellettem, majd leült.-Mesélj magadról valamit...
-Hát...Nem valami színes és izgalmas az élettörténetem...-Sóhajtottam.-A szüleim még csecsemő koromban leadtak egy intézetbe és ott nőttem fel...Tizenhat évesen már szöktem esténként, mentem bulizni meg minden...Cigiztem meg füveztem...De már egyiket sem.Esetleg a cigi, ha nagyon ideges vagyok...Aztán...Tizennyolc évesen kikerültem onnan, közben kiderült, hogy a szülők elpatkoltak tíz éves koromban és egy csomó pénzt örököltem...Pff...Abból van a lakásom, a kocsim és...Persze a shopping...-Mosolyodtam el.-Kedvenc kajám a...Öhm...Nem jut eszembe konkrétan semmi, de imádom az édességeket.-Sóhajtottam.-Kedvenc állatom a ló, kutya, tigris, cica, farkas...-A farkas szó hallatán elhúzta a száját.-Imádom az ilyen fantasy dolgokat...Mint például vérfarkasok, vámpírok...-Itt felcsillant a szeme és feljebb húzódott a kanapén.-De sajnos tudom, hogy nem léteznek...Ennyi lennék én.Most te jössz!
-Hát...Az anyám agysebész, az apám meg üzletember...De nemigen tartjuk a kapcsolatot.Esetleg anyámmal ha rájön az öt perc...De akkor is ilyen sablon dolgokat beszélünk...Nem tudják, hogy valójában...Mi is vagyok.-Nyelt nagyot.-Most valahol Bora Bora-n lehetnek...Tesóm nincs...Meghalt még kiskoromban egy autóbalesetben.Kedvenc kaja nincs, kedvenc elfoglaltság a bulizás, zene, gitározás, autók és motorok...Ja és szoktam lovagolni is, úgyhogy ha visszamegyünk hozzánk megmutatom az istállót.Ennyi lenne.
-Részvétem a testvéred miatt.-Mondtam.-És...Van istállód?!Az szuper!Nekem sosem lehetett...-Húztam el a számat.
-Na majd kapsz egy gyönyörű lovat...-Karolta át a vállamat.-Szeretlek...
-Én is...-Mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
És ez tényleg így volt...Nem tudom, hogy, de szerettem...Már egy nap alatt is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése