2.Fejezet: Veszélyes kívánságok

Amint becsuktam magunk mögött az ajtót Derek hozzá nyomott és megcsókolt.Vad volt és szenvedélyes.Nem tétlenkedtem.Megragadtam a fekete inget, ami-a már ledobott-bőrdzseki alatt volt és kigomboltam.Ő is levette a pólómat és felemelt.
-Balra...-Nyögtem két levegővétel között, hogy bejussunk a hálószobámba. Beértünk a szobába, ami lila volt.Az ágyamra fektetett és folytattuk amit elkezdtünk...


***


-Most azt mondom, kár, hogy ez csak egy éjszakás volt...-Sóhajtottam, már a párnák közt, egymás mellett fekve.
-Örülök, hogy így látod...-Mosolyodott el.
-Amúgy...Megtudhatnám a teljes neved?-Könyököltem fel.
-Derek...-Mondta.
-És vezetéknév?-Pillantottam rá.
-Masen.-Mondta.-És...A te teljes neved?
-Annabell...Annabell Philips.-Mondtam. Erre Ő megmerevedett, majd egy pillanat alatt a szoba másik végében lévő kanapén ült...Maga elé bámulva.
-Most...Most mi van?!-Kérdeztem, majd a takarót magam köré tekerve felálltam és elé léptem.
-Menj hátrébb.-Morogta.
Majd rám pillantott, én meg halkan sikoltottam.Szemei feketék voltak, s alatta kidudorodtak az erek.
Felállt...
-Nem ölhetlek meg...-Suttogta, majd megfordult és az erkély felé ment...
-Várj!!!-Siettem utána, majd megragadtam a vállánál fogva.
Szemei már normális, kékeszöld színben voltak...
-Mi vagy Te?!-Suttogtam, majd a szemébe néztem.
-Egy kis idő és egy kis gondolkodás után rá fogsz jönni...-Simított végig az arcomon.Majd a nyakamhoz hajolt...És egy csókot nyomott rá.-Meg kéne, hogy öljelek...De képtelen vagyok rá...-Suttogta.
-Derek...-Toltam el magamtól.-Kérlek...-Kezdtem bele, de elhallgattatott és közbe vágott.
-Ne kérd, hogy ne menjek el...Ne nehezítsd meg a dolgom.-Mondta.-Ha maradnék veszélyben lennél...Isten Veled, Anna...Soha többé nem fogsz látni...-Kiment az erkélyre, s amire már én is kiértem már sehol nem volt...
Visszamentem a szobába és leültem az ágyam szélére...Az ing!-Jutott eszembe, majd kirohantam az előszobába, hol felvettem a földön heverő fekete inget...
Az Ő illata volt...Imádtam...Ledobtam a takarót és felvettem az inget...
Az órára pillantottam: 04:43.
Már úgy sem tudtam volna aludni...Elmentem lezuhanyozni, majd csak a fekete inget és persze bugyit vettem magamra...Úgy sem készültem sehova sem menni ma.
Leültem a konyhába...A felkelő nap sugarai bevilágítottak a fal méretű ablakon, ami a nappaliban volt...
Charlotte pedig felugrott a pultra s rám nézett...
-Szia...-Simogattam meg.-Mi újság, kiscicám?-Mosolyodtam el halványan.
***
Az egész napot az ágyban töltöttem...Nagyon rossz kedvem volt...
Épp kimentem a konyhába, mikor a földön felfedeztem egy kicsi kártyát...Felettem...
"Masen Rezidencia
0666/649-2573"
Egyből jókedvem lett.De aztán gondolkodni kezdtem...Ha most felhívnám azt hinné, hogy...Zaklatom...De meg kell tudnom, hogy mi ő... 
A mobilom után nyúltam és bementem a szobámba...Leültem az ágyra és beütöttem a számot...
-...73...-Motyogtam, majd a hívás gombot nyomtam meg és vártam...
-Halló, Masen Rezidencia!-Szólt bele egy idősebb női hang.
-Jó napot kívánok...Öhm...A nevem Jasmine Brokers. A Rezidencia címét szeretném lekérni, hogy oda tudjak menni...Mert...Beszélnem kell...Derek Masen-nel...-Mondtam.Uhf...Hazudok, mint a vízfolyás...
-Hát...Nem tudom, hogy megadhatom-e a címet, de...101-es útleágazás, balra, Reasen Street. Egy nagy, betonfalas villa...-Mondta.-Csak ennyit mondhatok, kisasszony...
Mielőtt megköszönhettem volna, lecsapta...
-Remek...-Mosolyodtam el, majd leírtam a címet egy papírra.
Gyorsan elmentem lezuhanyozni, rendbe tenni magam...

Kisminkelve, hajamat kivasalva léptem ki a fürdőből, hogy felöltözzek. Egy sárga pántos blúzt, egy farmert és egy magassarkút vettem fel.
Kedvenc gyűrűm az ujjamra, parfüm és kész. Felkaptam a táskámat és rohantam le a kocsimhoz...
Beültem és elmentem a megadott címre...
Az agyam csak pörgött...Bemenjek, most komolyan?! Bemegyek, Derek ledöbben, aztán még a végén tényleg kinyír!
Bemegyek!...Nem...Nem megyek be...Ó ha már idáig eljöttem csak nem fordulok vissza! 
-Bemegyek és kész!-Döntöttem el, majd befordultam az utcába amit megadtak...
Végig mentem az utcán...A legvégén, középen egy nagy, kovácsoltvas kapu várt...
A kapuhoz gurultam...
-Jó napot!-Szólt hozzám egy férfi hang a kapu beszélőjénél.-Be van jelentve?
-Jó napot!Igen, be vagyok.-Feleltem.
Erre a kapu kinyílt én meg bementem...

A szám is tátva maradt a hófehérre meszelt, gyönyörű villától...
Megálltam a ház előtt és kiszálltam a kocsiból...
Majd nagy levegőt véve megindultam az ajtó felé...
Elé érve kopogásra emeltem a kezem, mikor kinyílt az ajtó...