Előszó

Láttam rólad egy képet

Lógni egy üres előcsarnokban

Hallottam egy hangot, amit ismertem

És nem tudtam tovább menni

Ez visszarepített mindennek a végéhez

Megízleltem 

Megízleltem a könnyeimet

újra

Kint esik az eső

De egy csepp sem hullik rám

Sikítok az ég felé, de egy hang sem

Hagyja el az ajkaimat

Olyan, mintha még érezni sem tudnék

Miután megérintettél

Nem alszom, de nem vagyok ébren

Miután szerettél

Nem tudom ezt megfordítani



Belerohanok a falakba, amiket nem tudok

lerombolni

Azt mondom, csak kóválygok körbe-körbe

Tágra nyílt szemeimmel miattad

Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Engedj ki ebből az álomból

Akárhová megyek

Egy újabb emléket látok

És az összes hely, amit egykor ismertünk

Itt van, hogy kísértsen

Sétálok körbe-körbe és elveszettnek és elhagyatottnak érzem magam

Te vagy minden, amit akarok

De te nem akarsz engem

Nem tudom ezt megfordítani

Belerohanok a falakba, amiket nem tudok

lerombolni

Azt mondom, csak kóválygok körbe-körbe

Tágra nyílt szemeimmel miattad


Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Engedj ki ebből az álomból, álomból

Engedj ki ebből az álomból

Nem tudom ezt megfordítani

Belerohanok a falakba, amiket nem tudok

lerombolni

Azt mondom, csak kóválygok körbe-körbe

Tágra nyílt szemeimmel miattad

Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Alvajáró vagyok

Engedj ki ebből az álomból...

***

A tizenkilenc éves Annabell Philips egy átlagos lány, nem éppen átlagos múlttal.Szülei intézetbe adták még csecsemő korában és nem tudott semmit sem magáról...És ez volt a baj. Nem tudta milyen képességei vannak. Anna látnok.Álmain keresztül a jövőt látja.S ezekre a különleges képességekre fáj a foga mindenkinek...Közöttük egy veszélyes vámpír fickónak is, aki meg akarja ölni a lányt, de néhány dolog, konkrétan egy fontos dolog, a szerelem közbeszól.

Vajon egy ösztönlény az eszére, vagy a szívére hallgat majd?!